Aradi Friss Ujság, 1923. június (5. évfolyam, 124-144. szám)

1923-06-05 / 124. szám

.SHt— BSSse *~cScp I äs* • HMMMM tkfc. so-aabw t>. «*• * ^^SSSSSS^ 9 K* 8SS S9 * SSS « .....■— aa>M»a «K ÜSSl áss fc. löui fc-,n 4 *OSS3 i sa t . V^jévFolyam^124. szám TELEFON: 503. 19 ^3. junliu 5 _ ÖÉP ® 8 ® afei am Wwm ® W Ili jemmi étim? . fiÄfe virkmUfei «• «» 1 tw. , mItä Jplfi§§ A“£ ji^‘Kt Vidéke» á^á* -Mlisill^1- Vrr. ^3SrS ^P«R M —ii gi»MBs«MB«BiiBss^KaM«itf^%«giiisiB«gaia^ss rasessas Távirati jelentések: Bulgária Lausanneban külön utat követel az áeges-tengerhez. Lausanne Todoroff bolgár delegátus tegnap nyújtotta át a konferencia elnökségének azt a jegyzéket, amelyet Szófiából már napokkal előbb táviratban jeleztek s amelyben a bolgár kormány, a neuillyi szerződés 48. szakaszára hivatkozva, követeli a kijutást az Aegei-tengerhez a békekonferencia döntésével kapcsolatosan, amely Karagacost a törököknek ítéli oda. Hangoztatja a tiltakozó jegyzék, hogy a békeszerződés Bulgáriának a tengerhez való útját biztosította és annak vagy bolgár vagy autonóm területen kell vezetnie, amely a szomszéd államoktól független. Poincaré a francia-amerikai együttműködés elmélyítéséért. Paris Chaumontban tegnap avatták fel a francia-amerikai hadiemlék szobrat. Az ünnepen megjelent Millerand köztársasági elnök és Poincaré miniszterelnök is a kormány több tagjával, az amerikai nagykövet és igen sok politikus. Az avatás ünnepén elsőnek az amerikai nagykövet olvasta föl angol nyelven Harding elnök üdvözlő írását, majd a nagykövet mondott rövid beszédet. Poincaré miniszterelnök szónoklata következett ezután. Emlékeztetett azokra az ütközetekre, amelyekben az amerikai hősök a franciákkal együtt küzdöttek, majd szólott a béketárgyalásokról s említette, hogy Wilson elnök egy tanácskozás alkalmával úgy nyilatkozott előtte, hogy az a vállvetett munka, amely Franciaország s Amerika között megindult, csak akkor fogja meghozni gyümölcsét, ha szélesebb alapokon épül ki. A francia közvélemény várakozása ellenére azonban ez az együttes törekvés nem volt olyan tökéletes, mint ahogy kívánni kellett volna. Azt a reménységét fejezte ki Poincar és hogy Amerika nem fogja magát félrevezettetni természetes rokonszenvében a német propaganda által, amely a háború óta még erősebb lett s bízik benne, hogy az ameikai józan ész megfogja óvni a washingtoni kormányt és az amerikai közvéleményt az eltévelyedéstől. Az tin nép utálni lakoma volt s ezen elsőnek Millerand mondott felköszöntőt. Kitért a háború előtti eseményekre, az antant cordiale létrehozására, amelynek mindig is az volt a célja, hogy fentartsa Európa békéjét. A világháború igazolta a francia köztársaság diplomáciáját és a francia fegyverek küzdelmének jogosságát. Franciaország sem nem feledékeny, sem nem háládatlan. Molnár Tóth részletesen elmondta, hogyan követte el a gyilkosságait. Kanozsay csak a gyilkosság után érkezett meg, de megnyugodott. Budapestről jelenti: Vasárnap, amikor már tulajdonképpem végeztek a jegyzőkönyvi kihallgatás nagy részével, Köii rendőrfőtanácsos előtt Molnár Tóth ezt a meglepő kijelentést tette: — Vannak a vallomásomban adatok, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, és ezeket helyre szeretném igazítani. Aztbiszem, nem egészen őszintén mondtam el az öreg Lachmanoé meggyilkolásának a történetét és most már, miután úgyis mindegy, ezt a gyilkoságot ismét el szeretném mondani. — Ha jól emlékszem, — mondotta gondolkodva Molnár Tóth — valahogy úgy mondtam el első alkalommal Laclmanné meggyilkolását, hogy az asszony február 5-én kijött Rákosszentmihályra és ott én Kanozsaynak egy nyakkendőjével Kanozsay segítségével a díványra tenertem az asszonyt és együtt fojtottuk meg Lachmann Andrásnét. Az eset egész máskép történt. — Lachmanné meggyilkolására hosszú ideig nem került sor, mert nem, vérgezhettem az öregaszszonnyal mindaddig, amíg a ház a neveimre át nem volt irva. Az ő segítsége nélkül az átírás meg nem történhetettolna, tehát semmi értelme sem volt, hogy előbb tettem volna el láb alól, mint az átírás megtörténik. Már eladtuk Kanizsayéknak a házat szinlegesen, január 17-én megkötöttük a szerződést és én, hogy az öregasszonnyal minél előbb végezhessék, sürgettem az ügyvédet, hogy az átírást a leggyorsabban járja ki és kézbesíttesse. — Az ügyvéd tényleg sürgette az átírást és kijárta, hogy február első napján kézesítették nekeim az átírási végzést. Most már semmi akadálya nem volt annak, hogy Lachmann Andrásnét eltegyem láb alól. — Az öregasszony amúgyis állandóan követelte a pénzét. 170 ezer koronát, amit a bútorokért kellett volna készpénzben kapnia Kanizsayéktól. Ezt használtam fel arra, hogy az asszonyt kicsaljam és előre megfontolt, szándékkal, ügyesen, hogy senki rá ne jöjjön , és tegyem láb alól. — Úgy gondoltam, hogy alkalmas időben Budapestről a Hollandia-szállodából, ahova lakni vittem, ki fogom csalni az asszonyt Rákosszentmihályra. — Február 6-án felkerestem Kanozsayt és megkérdeztem, hogy 7-én, azaz szerdán odahaza lesznek-e délután? Kanozsay azt mondta, hogy bejön a feleségével moziba Pestre. Nagyszerű — gondoltam magamban, most már nyugodt lehetek és biztos, abban, hogy a munkámban senki nem fog megzavarni. Február 7-én felkerestem Lachmannét és azt mondtam neki: Lachmann néni, ma gyerünk ■ ki együtt Rákosszientmihályra. S mert Kanozsayék odialaizta vannak és máma rendezhetjük teljesen az egész tartozás kérdését. Nézze, Lachmann néni. — mondtam még neki, — maga máma a pénzt megkapja, itt van mmgyárt nálam a maga útlevele, amit kiváltottam, most szépen összepakolunk. itt én a szállodát kifizetem és a szállodában bejelenti ] most mingyánt, hogy maga Rozsnyóra elutazik és nem jön vissza ide lakni. — Erre szükségem volt, hogyha bármii történik, a szálloda igazolja. beTM az öreg Lachmanné ma bejelentete, hogy elutazik Rozsnyóra, összepakoltunk, le is mentünk a szálloda portásához, akinek Lachmanné bejelentette, hogy Rozsnyóra utazik. Én kifizettem a szálloda költségét, borravalót adtam, felültünk a villamosra és mentünk ki Rákosszentmihályra. Délután négy óra volt. ■ Kint a kaput zárva találtuk.. Én , tudtam, hogy zárva lesz a kapu , s kulcsot vittem magammal. Ezt látva, megszólalt Lachmanné: — Látod, nincsenek most idei haza. Megint becsaptak, megiitt nem kapok pénzt, most meg megint mehetek vissza majd a szállodába. —! Jöjjön csak be, Lachmann néni, — nyugtattam meg — mingvárt, jömtek, addig majd beszélgetünk. — Bementünk a szobába, beszélgettünk. Pár pillanatig tartott csak a beszélgetés, az öreg Lachmanné leült a díványra, én ekkor hátulról nekiugrottam és két perc alatt megfojtottam, kezdtem és olvastam vagy jó félórás. Fél hét volt, amikor Kanozsayék jöttek. Én óvatosságból, hogy senki meg ne zavarjon a munkám ten, belülről bezártam a veranda ajtaját, és amikor hallottam, hogy Kanozsayék jönnek, akkor készültem el, hogy mit fogok mondani. Kanozsayék nagyon csodálkoztak, hogy bent vagyok a lakásban. De én a csodálkozástól függetlenül a következőket mondtam: „Bizonyos tárgyakat hoztam ide máma, nem akarom a dolgot most részletezni, nincs időm, a fürdőszobába zártam ide, ne legyetek kiváncsiak rá. és ne bántsátok, én most elmegyek, majd holnap aztán részletesen elmondom, hogy minek voltaim itt.“ — Villamosra ültem és a Baros utcába mentem a bádogoshoz megrendelni a bádogládát. Megmondtam a bádogosmaik, hogy valamivel kisebbet csináljon, mint a multikor. Majd másnap reggel felkerestem ismét Kanozsayékat, kihívtam a szobából Kanozsayt és ezt mondtam neki; — Ne ütödj meg, én tegnap délután itt Laehmannét gyilkoltam meg. Megfojtottam, ő van a fürdőszobában bezárva. I — Kanozsay nagyon meglepős dőlt, először megijedt, de aztán s mikor beszéltem vele, egészen megnyugodott, • mert elmondtam neki, hogy Lacmanné azért jött, hogy Kanozsaytól a pénzét követelje. Légy nyugodt, mondtam I még Kanozsaynak, a dologból nem fog kitudódni semmi és különben is, ha kitudódik valami, az egész dolgot. ..magamra vállalom. — Kanozsay végül megnyugodott, úgy látszik látta, vagy tán beszéltünk róla, hogy ebből komolyabb anyagi előny fog ismét az ő javára származni. Mondtam nekik, hogy vásároljon meg mindent a feleségének, hogy az asszony ne kérdezősködjék és hogy én rendesen el tudjam intézni a dolgto. Pár nap múlva elkészült a láda. Lecinkeltem és a holttestet Kanozsay lakásában a fürdőszobában hagytam egész május 8-áig. — Február 7-én történt a gyilkosság és így három teljes hónapig feküdt a halott Kanozsayék fürdőszobájában. Innen, miikor a villát eladtuk, el kellett szállítanunk a holttestet több holmival együtt. — Itt kell megállapítanom, hogy Kanizsayék tényleg nem voltak odahaza akkor, amikor a gyilkosság történt és a gyilkosságot teljesen egyedül, előre megfontolt szándékkal követtem el. Még nem volt fél hat, amikor a gyilkosság megtörtént, én az asszonyt levetkőztettem és az ötvenhárom esztendős, 65 kilós súlyú tested egymagam bevonszoltam a fürdőszobába. Először csak a földre tettem, aztán láttam, hogy nem lesz ott jó helyen, begyömöszöltem a fürdőkádba. Ez fél hatkor történt és Kanizsayék még mindig nem jöttek meg. Erre az asztalról egy könyvet vettem elő, valami regényt, már hogy mit, nem emlékszem, csak olvasgatni A Kőris utca 24. szám alatti lakásomra szállítottam, ahol néhány bútordarabbal együtt a padláson helyeztem el. — Másnap másik fuvarost hívattam és május 10-én szállíttattam el Kispestre Szegnékhez a Rózsa utcába, a pléhládába csomagolt holttestet. Tegnap délelőtt megint házkutatást tartottak Molnár Tóth lakásán, ahol olyan leveleiket találtak, amelyek az árulják el hogy Molnár Tóth a kommunizmus alatt az úgynevezett Bandl-féle székesfehérvári terrorkülönítménynek volt a ta^a. ugyancsak a házkutatásnál ismét találtak ruhadarabokat, amelyek a Ladhmann-családból származtak. Tátimé még mindig nem akar vallani az urára és többek között ilyeneket mond róla: A legrendesebb embereik közé tartozik. Negyedik éve élünk együtt, éjszaka soha nem maradt el, mindig rendesen hazajött, bár én tudtam, hogy itt-ott nőkkel van dolga. Nagyon vigyázott a ruhájára és mindig nagyon rendesen öltözködött, A nyári S £ E £ fln alkalmával,a ni ÍUOl.S.I. ARAD, cég június Hői _ marochinek, eponjurök,morchízek ^vaílít^Cím őY'Íí eladásba bocsájtott nagy ruisnyiségű UH UiUUUlHlUU Ul U Ha »© Az angorai macska közgazdasági hivatása. Komái basa révén Angora a viilágtörténieilem közepébe került. Minden szem Angora felé fordul és így nem csoda, hogy egy svájci pénzcsoport ki akarja használni a fehérszőrű, selymes érintésű angorai macska közgazdasági helyzetét. Az angoramacskát különösen Angliáiban és Amerikában szeretik, és a svájci pénzcsoport ajánlatot tett Kemal kormányának, hogy, egymillió dollárt fizet a kizárólagos jogért, hogy egmillió macskát szállíthasson ki Angolából. A macskáik ára Angliában és Amerikában körülbelül ötcven dollár. Ha az elhullott állatokat le is számítjuk, ha a szállítás költségeit is belekalkuláljuk, még akkor is csinos nyereség vár a svájciakra a szerződés aláírása esetén. Most csak az a kérdés, hogy az ajánlat, nem ütközik-e a híres Óhester-féle szerződésbe, amely az úgynevezett angorai vasut töltésétől keletrre és nyugatra huszonöt-huszonöt mértföld kihasználásának teljes jogát biztosítja Ghestereiknek. Tehát ott Chesteréké az angorai macska elhasználásának joga is. összeesküvéssel vádolják a francia royalista képviselőket. Páris. A lapok a legutóbbi kamarai események miatt hevesen támadják a royalistákat. Kijelentik, hogy a köztársasági eszme Franciaországban nem ingatható meg és annak védelmére az egész köztársaság összefog. Különösen Daudet támadják s azzal vádolják, hogy a royalista képviselőkkel együtt államellenes összeesküvést követett el. Bécsben incidensek zavarták meg az urnapi ünnepségeket. Bécsiből jelentik: Az urnapi körmeneten nemcsak Bécsiben, de a nagyobb vidéki városokban is aorradalom óta első Dziben vonult ki a katonaság. Bécsben a Szent István székesegyház előtt egy század állott föl iidhamsisarkosan, tölgyfalombbal feldíszítve. A kislváosokban az egyházi ünnepre nagy számiban sorakoztak a front harcosok régi osztrák közös hadseregbeli egyenruhájukban és tüntetésre került a sor, majd összeütközés volt több helyen és a rendőrség több tüntetőt megsebesített. (ZÜRICHI UTÓTŐZSDE.) Berlin — — — — 0076 New York — — — — —554 London — — 1 — —256350 Páris — — — — 3555 Milano — — —; tt — 2550 Prága - - - — 1660 Budapest — — ± — 1025 Belgrád — — — — — —690 Varsó — — — — 0097 Bécs — — — — —007825 Osztrák lebélyegzett — —------ A FŐRABBI KÉRELME. Az erdély-bánáti zsidó főiskolai hallgatók nagy része lehetetlen válságba jutott. Tanúlmaik folytatását anyagi nyomor is gátolja. Segítsetek hitesvéreim! Ifjúságunk küzdelme, kulturfoka, jövője minüdannyiunk szent ügye. Csak közös áldozatosság ellensúlyozhatja a bajt. Adományok a főrabbi-hivatalban Strada Baritiu (Rákócziutca) 25. alá küldendők. Az összegekről a cluji központ fog beszámolni. Dr. Vágvölgyi Lajos: — MINDEN ÓRÁBAN kitűnően lehet étkezni a pályaudvari étteremben.